Több, mint 9000 km vonaton? Ki mondana nemet egy ilyen útra? A transzszibériai vasútvonal Moszkvából indul és szeli keresztül Ázsiát. A legtöbben a transzmongóliai útvonalat választják, Mongólián át Pekingbe utaznak. Mi inkább Vlagyivosztokra szavaztunk, és így mindössze Oroszországban jártunk. Ha közvetlen vonatot választunk, akár 7-8 nap alatt is bevonatozható a táv, de jobb nem sietni, mivel az út során is akadnak érdekes városok, és a Bajkál-tóról sem szabad elfeledkezni.
Transzszibériai vonatos utazás
Egy hónap alatt, rövidebb szakaszokban terveztük megtenni az utat. A meglátogatott városokban elsősorban más kanapészörfösöknél szálltunk meg. A szállásért mindössze az Olkhon-szigeten a Bajkál-tónál és Ulan Udeben egy hosztelben fizettünk.
Visszafelé repülővel tettük meg az utat, de a Moszkvából való elinduláskor még nem volt meg a jegyünk, és pontos útitervünk sem volt. Kiválasztottunk néhány várost: Perm, Jekatyerinburg, Krasznojarszk, Irkutszk és Ulan Ude, ahol meg szerettünk volna állni, de még nem tudtuk, hogy mennyi időt fogunk eltölteni az egyes helyeken, így a jegyeinket több részletben vettük meg.
Jegyek és vonatok
Transzszibériai vasút jegyárak
Néhány éve a jegyvétel még bonyolultabb volt és orosz nyelvtudást igényelt, de most már akár interneten keresztül, angol nyelvi felületen is be lehet szerezni a kellő jegyet vagy jegyeket az orosz vasút honlapján.
Többféle osztály létezik az amúgy is különféle rangú vonatokon. A magasabb osztály általában kétszer többe kerül, a légkondis vonatok és azok amik Pekingbe mennek szintén drágábbak, mint a rövidebb távolságú „helyi” járatok. Moszkvából Vlagyivosztokba akár 5000 rubelért (kb 25000 Ft, 2019) is el lehet jutni harmadosztályon, de ha kevesebb emberrel akarunk közösködni, akkor ez akár négy-ötszörösébe is kerül. Minumum. Vannak jegyek több tízezer rubelért is. Mi igyekeztünk minél többfélét kipróbálni.
Milyen osztályon utazzunk?
A „platzkartny” harmadosztálytól kissé tartottunk ekkor. Az azt jelenti, hogy az egész vagon egy hálókocsi, mindenféle szeparáció nélkül, ötvenegy-néhány ember utazik együtt. Úgyhogy nincs túl nagy intimitás, de az emberek eléggé körültekintőek voltak és semmilyen cuccunk sem tűnt el. (A fentebbi kép ilyen vagonban készült.)
Moszkvából a jegyünket előre megvettük Permig, másodosztályra (=négy ágyas fülkébe), csak hogy legyen egy kezdő időpontja az utazásnak.
Elsőosztályon vannak két személyes fülkék, erről nincs személyes tapasztalatunk.
A fenti vagy a lenti ágy a jobb?
Az alsó szinten kényelmesebb ülni, enni, viszont felülről jobban lehet fekve nézelődni. Amikor csak tehettük, két, egymás fölötti ágyra váltottuk meg a jegyünket, így mindkét opciót ki tudtuk használni.
Hol tároljuk a csomagjainkat?
A csomagokat az alsó szinten az ülés alá egy dobozba tudod betenni, úgyhogy ha az ágyon/ülésen vagy, akkor nem lehet hozzáférni. Ha a felső szinten van az ágyad, akkor pedig a fölötte levő polcra mennek a hátizsákok és csomagok. Elég magasan ahhoz, hogy csak úgy ne lehessen levenni.
Megnyugtatóan biztonságos mind a két opció.
Hogyan üssük el az időt a vonaton?
Most, hogy meg van a jegy, csomagok elpakolva, indulhat is az utazás. Igazából olyan nagyon sok mindent nem lehet csinálni a vonaton, de ha nem rendszeresen akarod leutazni a több ezer kilométeres távot, akkor nem lehet okod panaszra sem. Lehet olvasni, kártyázni, büfékocsiban hideg sört inni, beszélgetni és figyelni a több száz kilométereken hasonló tájat és iparvárosokat. És természetesen aludni.
Amikor egy állomásra ér a vonat, általában fél-egy (akár több) órát ott is marad. Akkor le lehet menni, kicsit sétálni. Sok árus is jár a vonatokhoz friss gyümölcsöt, pékárut, füstölt halat és természetesen sört árulni, mivel boltba menni nincs idő. Így ha az étel-ital készlet megcsappant, azt ekkor fel lehet tölteni (de a büfékocsiban is lehet enni). Ha megszakítások nélkül vonatozol, akkor pedig muszáj kihasználni ezeket a lehetőségeket.
Szolgáltatások
Amúgy a mosdó nagyon kulturált a vonaton, régi otthoni tapasztalataim után teljesen meglepődtem. Minden vagonban van két kísérő, akik felszálláskor a jegyeket és iratokat ellenőrzik, takarítják a mellékhelységet és a vagont, valamint teát is lehet tőlük venni, ha nem akarsz magadnak készíteni. Ingyen lehet forróvizet csapolni, úgyhogy magadnak is készíthetsz, csak saját pohár és teafű kell hozzá.
A vonatok Moszkva időben járnak
Először kicsit aggódtam, hogy vajon hogy fogjuk mindig fejben tartani a pontos helyi időt, és nehogy lekéssük a vonatokat. Ezt a gondot az is tetézte, hogy a vonatok a moszkvai időzóna szerint járnak (UTC + 3). Ehhez képest például Vlagyivosztokban 7 órával van később.
Ez eleinte zavart okozhat. Különösen akkor, ha a vonat másnap indul, mint amit a jegyen feltüntett (mivel az Moszkvában még az előző nap). Szerencsére kelet felé utazva maximum hosszason fogsz várakozni a vonatodra, ha erről megfeledkeztél.
Európa: Perm
Az első néhány napot Permben és környékén töltöttük. Igazából a városban nem találtunk semmi igazán vonzót, így hamar tovább is álltunk Krasznojarszkba. Mindössze a Perm-36 nevű gulág múzeumot látogattuk meg Kutchino falujánál.
Az Urálon innen és túl: Jekatyerinburg
Következő megállónk Jekatyerinburg volt. A városról már sokat hallottam egyik egyetemi csoporttársamtól, és valóban nagyon nyugatias a központ, új, magas épületekkel. A város az Urál-hegység mentén, Európa és Ázsia ’határán’ fekszik.
Van is egy emlékmű a várostól fél órára. Bár a buszok hivatalosan nem álltak meg ott, simán lerakott a sofőr, miután megkértük. Visszafelé stoppoltunk, és egy munkásokkal teli UAZ állt meg néhány percen belül. Szerettem volna már rég óta UAZ-zal utazni, és ekkor még nem is sejtettem, hogy később még egy egész napot majd zötykölődünk egyben.
>> Szállások Jekatyerinburgban
Krasznojarszk
A vonatokon nem találkoztunk túl sok külföldivel, és az oroszok többségével nyelvi akadály miatt eléggé rövidek voltak a beszélgetések. A kanapészörfös szállásadónk már várt ránk a peronon Krasznojarszkban. Meg is jegyezte, hogy úgy néz ki, mintha mindenkit ismernénk a vonaton, mivel legalább 4-5 emberhez (értsd: mindenkihez akivel beszéltünk angolul) odamentem elköszönni.
Stolby Nemzeti Park
Ha szerettek túrázni vagy sziklát mászni, akkor Krasznojarszk a tökéletes célpont. A Stolby Nemzeti nemzeti park lenyűgöző, a Szajánok keleti vonulatának vulkanikus sziklatornyai között remek túrázni vagy sziklát mászni. Mi csak túrázni terveztünk itt néhány napot, de amint kiderült, hogy a szállásadónk sziklamászó és épp szabadnapja van. A vasútállomásról egyenesen a nemzeti park sziklatornyai felé vettük az irányt. Nekem ez volt az első próbálkozásom a szabadban, úgyhogy el tudjátok képzelni, hogy ment, de a látvány az oszlopok tetejéről mindenért kárpótolt.
Irkutszk és a Bajkál-tó
Az egész út előtt nagy várakozásaim voltak, hogy majd milyen más lesz az ország, de az ázsiai részig ezt nem éreztem. Lehet, hogy már túl sok időt töltöttem korábban Oroszországban (elsősorban Szentpétervárott és Petrozavodszkban) és a volt kommunista jelleg már annyira nem tűnt fel. Végül Irkutszk és a Bajkál-tó környéke hozta meg ezt az élményt. Sok színes zászló, feldíszített buszok, tiszta Ázsia. Könnyen el lehet tölteni néhány hetet a Bajkál-tó környékén.
Olkhon
Mi Olkhon-szigetet és a tó déli részét néztük ki. Olkhon-szigete a korábbi helyekhez hasonlítva nagyon turistás. A buszról Huzsirban leszállva szobákat kiadó helyiek környékeztek meg, így néhány perc alatt lett szállásunk. De sátrazni is könnyen lehet, ha kisétálsz a faluból.
Egy UAZ-zal turistáskodva bejártuk a szigetet az úttalan utakon. A sziget a burját nép spirituális központja. Rengeteg vallási emlékhely, Sámán szikla, oltárok és zászlók vannak a szigeten. A sámán kultúra emlékei mindenhol megtalálhatóak. Viszont a tó vize rendkívül hideg még nyáron is, ami nem véletlen, mivel a Föld legmélyebb és Ázsia legnagyobb édesvizű tava.
Cirkum Bajkal vasútvonal
A vonatozás szerelmeseinek egy másik fontos célpont Slyudyanka, a tó déli partján, ahonnan a Cirkum-Bajkál nevű vasútvonal indul. Bár a név megtévesztő, mivel nem megy körbe a tó körül, de mindenképp érdemes kipróbálni. A vasútvonal Slyudyankából Bajkálba a tóparton halad közel 100 km-n és 40 alagúton át. Rengeteg alagút és csodás kilátás.
A menetidő 12 óra, úgyhogy akad elég idő nézelődni és fényképezni. Heti 3-4 vonatpár közlekedik, és a települések a vonal mentén csak hajóról vagy a vasútról érhetőek el. Közút nincs, a part meredek. Így láttuk, hogy a helyiek mindenfélét (takarmányt, élelmiszert, plazma TV-t és hasonlókat) szállítanak a vonaton. A szerelvény egyébként modern volt, meg is lepődtünk rajta.
Ulan Ude
Irkutszk után a meleg és poros Ulan Ude városába érkeztünk meg. A leghíresebb látványosság egy nagy Lenin fej (szobor) a főterén, és egy szuper hátizsákos hosztelt is találtunk. Itt válik ketté a mongóliai és a vlagyivosztoki vonal. Mi maradtunk Oroszországban.
Egy kisiklás története
Az első osztályú, két ágyas fülkét végül is nem próbáltuk ki, úgy döntöttünk nem ér annyit. Azért egy légkondis másodosztályra (négy ágyas fülke) befizettük magunkat. Az út majdnem 3 nap Vlagyivosztokig. Azaz lett volna.
Néhány óra vonatozás után hatalmas rázkódás kezdődött és csak a porfelhőt láttuk az ablakon kívül. Majd megálltunk. Minden szanaszét a fülkében, és az egész vonaton törött poharak (mivel üvegpohárban adják a teát). Párom pillatokon belül kiszaladt a fényképezővel, míg mi a fülketárs hölggyel próbáltunk leszállni, sokkos állapotban, és feldolgozni a történteket. Kisiklottunk, elég durván. Egy híd után. Az utolsó két kocsi (amiben mi is voltunk), leszakadva a vonatról, a töltés mellett feneklett meg, míg a vonat többi része majdnem egy kilométerrel előrébb állt meg.
Két óra várakozás után átirányítottak minket a vonat első részébe (még két kicsit kisiklott kocsit lecsatoltak), így eléggé tömegnyomorban utaztunk majdnem egy napig (és éjszaka) tovább, mielőtt újabb kocsikat csatoltak a vonathoz. Úgy tűnt van már gyakorlatuk ilyesmiben. Szerencsére kisebb zúzódásokkal mindenki megúszta, csak egy embert vittek el mentővel néhány óra múlva, a következő állomásról. Ebben az időben történt több kisiklás is a meleg miatt leginkább Dél-Oroszországban, ahol halálos áldozat is volt. Szerencsésnek éreztük magunkat.
Hello, Vlagyivosztok
Végül azért sikerült eljutnunk Vlagyivosztokba, ami egy más világ volt. Teli japán autókkal, hűvös, de tiszta tengerrel, kis szigetekkel, hajókkal, hatalmas kikötővel, amit órákig el tudtam nézegetni.
Az orosz flotta csendes-óceáni hajóira is pillantást vethettünk, valamint átutaztunk az orosz hídon, ami a világ leghosszabb kábelhídja, és a Tokarevsky Világítótornyot is felkerestük a Muravyova-Amur félsziget csücskében.
Összegzés
Összességében 9500 km-t vonatoztunk a kitérőkkel négy hét alatt. A vonatok átlagsebessége 40km/h volt. Ebből az egy hónapból 9 napot (és 8 éjszakát) töltöttünk vonaton, egyet vasútállomáson. Sikeresen keresztül döcögtünk Oroszországon.
